Eddig azt hihetnénk, hogy a mű Winstonról és a női családtagok támogatásának történetéről, a női csapat odaadásáról szól. A szerző azonban többet céloz meg. A könyvet meghitt családtörténetként aposztrofálja, amely a színfalak mögül láttatja a churchilli világot. Majd ezt némileg árnyalva, a soron következő bekezdés alapján már „a család összetett dinamikáját kutatja” (11. o.), míg végül kiderül, hogy jóllehet Churchillnek a kapcsolata lányaival meghatározó, de „csak egy vetülete a sokrétű narratívának. A dolgok mélyén Clementine és lányai kapcsolata áll, és az ő egymáshoz fűződő viszonyuk, egyéniségük versengése alakította ki, milyen ember lett belőlük.” (11. o.) A lányok akármilyen okosak, vonzók, jó kapcsolatokkal rendelkező egyéniségek voltak, sosem felejthették el, hogy Churchill lányok voltak, a sorsuk az lett, hogy apjuk és számos más színes egyéniség árnyékában éljenek. A szerző a bevezetőben azt sem titkolja el, hogy a szélsőségek története az övék. Miért is tenné? Hiszen az események szintjén ezek a történetek az angol olvasónak, többek között a kortárs  sajtóból, elsőkézből ismertek. 

Rigó Balázs írását itt olvashatja el:  https://bit.ly/3nB7F9p//