Az ember mindig szerette magát különbözőnek látni az állatoktól. Még ha az evolúcióelmélet kidolgozása óta a komolyan vehető szakemberek mindegyike el is fogadja, hogy folytonos kapcsolat van a többi emlősállat, így a főemlősök és az ember között, máig léteznek azok a hiedelmek, amelyek szerint képtelenség, hogy egy „majomból” (a valóságban persze a mai majmok és az ember közös őséből) mindenféle varázslat nélkül kialakulhatott az ember, aki űrhajókat épít és ilyen cikkeket képes írni. Hogy ez a folyamat mégis lejátszódhatott, az maga a csoda – bár nem ezoterikus értelemben –, hiszen ez szó szerint hatalmas ugrás volt az egész emberiség számára.

Ezért olyan népszerű témája a tudományos irodalomnak az emberi evolúció, és legfőképpen az emberi intelligencia kialakulása. E könyvek sorába tartozik William von Hippel A nagy társas ugrás című könyve is. Von Hippel a Queenslandi Egyetem szociálpszichológia-professzora, és bár ez az első ismert könyve, kifejezetten magabiztosan rendezi követhető, sőt sodró narratívába a – valljuk be – jól ismert tényeket és elméleteket. Molnár Csaba írását itt olvashatja el: https://bit.ly/3e1uyl3//