HVG Szellem plusz:

Sigmund Freud pszichoanalízise nemcsak a tudományt forgatta fel, de a kezdeti XX. század kultúráját is. A pszichiáterhez kötődő zöld karosszék és a kanapé ugyanolyan popkulturális ikon lett, mint a szikár tudományossághoz amúgy rigorózusan ragaszkodó pszichiáter. Mit gondoljunk róla? Ismertük tényleg Freudot? A dán származású, a Seattle-ben lévő Washingtoni Egyetemen tanító Mikkel Borch-Jacobsen filozófus egészen elképesztő könyvet hozott össze, azzal az egyszerű trükkel, hogy Freud híresebb pácienseinek életújtát veszi sorra.

Származásuk, sorsuk, állapotuk a kezelés előtt és után, mindezzel megrázóan új szemszögből láttatja a híres-hírhedt pszichiáter tevékenységét. Sokaknak nyilván botrányszagúan, hiszen számos kezelés – a legtöbbje hipnózissal – csak részleges vagy semmiféle eredményre sem vezetett. Freud mégis mindent felforgatott. A harmincas éveiben messze volt még a világhírtől, amikor főleg hipnózissal kezdte kezelni a betegeit. Módszere újdonságnak számított, és tudományosan vitatták. Amikor 1889-ben kezdő, gyakorlatlan hipnotizőrként megkérte betegét, a tikkeléstől a fantomfájdalmakig többféle baj kínozta Fanny Mosert, hogy feküdjön le a kanapéjára, a gazdag és fiatal hölgy nem lett álmos, inkább társalogni akart. Freud ekkor jött rá, ha a páciens magától beszélni kezd, önvédő mechanizmusait lassan levetkőzi, és utat nyit tudat alatti énjének. Freud később azzal csinált forradalmat, hogy újabb és újabb ajtókat nyitott ki az emberi lélekre. Fanny állapota csak időlegesen javult, később csalódott is a kezelésben, és ő is, hasonlóan a könyv több szereplőjéhez, a pszichiátert hibáztatta ezért. Freud alig 39 évesen megírta a Tanulmányok a hisztériáról című legendás művét, ám öregkorában elismerte a téves kezelést.

A könyvben sorjáznak a mester tévedései, de ezek mégis mintha még hitelesebbé tennék azt, hogy ahogy az emberi psziché sötétjében tapogatódzva kapaszkodókat keresett. A valóság másik kirajzolódó nagy igazsága, hogy a korszakalkotó elme nem volt feltétlenül szimpatikus ember. Feleségét álnéven hipnotizálta, egyik betege, Pauline Silberstein pedig 1891-ben úgy lett öngyilkos, hogy annak a háznak a negyedik emeletéről ugrott ki, amelyben Freudék laktak. A századfordulós Bécsben pezsgett az élet, Freud pacientúrája a város és a Monarchia krémjéből került ki, főleg rokonok, azok ismerősei, barátok. A legtöbbjük nő, köztük magyarok, például Arthur Koestler anyja. A máig szakkönyvekben leírt esettanulmányok most arcélt kapnak, és nemcsak az derül ki, kiket rejtett Freud az álnevek mögé, hanem az is, milyen démonokkal hadakoztak 130 évvel ezelőtt.