Szörnyek setét birodalma
(kiadvány: Szörnyek könyve avagy a képzelet állatkertje)
Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy nincs annál szörnyebb kor, mint amelyben épp hellyel kínálták őket, amelyben eltölthetnek néhány évtizedet, amelyben jól-rosszul élhetnek. Pedig - szerencsére - ritka kataklizmáktól eltekintve majd mindig vissza tudunk emlékezni sokkal nagyobb szörnyűségekre, mint amelyek között épp élünk, igaz, érthető okoknál fogva, nem a legrettenetesebb korokkal szeretjük összehasonlítani életidőnk korát.
Van a könyvben összehasonlító szörnytan is, megtudhatjuk, vajon ugyanolyan-e az egyszemű óriás a japánoknál, mint az ókori görögöknél, vajon egyformán viselkedik-e a kínai és az európai sárkány, netán valamelyiknek volna-e különös, szokatlan, nem-sárkányos tulajdonsága is. Hogy mégse nagyon féljünk olvasás és a képek illő rettenettel való csodálása közben, a szerző megpróbálja racionalizálni a szörnyek fantáziánkban való elhelyezkedését, a korábbi szörnyekről azt tételezi fel, hogy azok általában a Földnek azon részén helyezkedtek el, amelyek még nem voltak felfedezve, s mivel egyre ismertebbé vált a bolygónk, ezért kell most szegénykéknek inkább földön kívüliekként megjelenniük képzeletünkben. Kitér arra a hitre (vagy tévhitre) is, hogy a sárkányok a hüllőktől való undorunk leképzései, a hidegvérű, némely mitológia szerint tüzet okádó sokfejű valójában félelmünk szülötte. Persze nem vitás, szorongás-szülte lények találhatók a lapokon, nevezzék őket Drakulának vagy Quetzalcoatlnak, ez utóbbi azték főistent azért nem szerencsés csak szörnyként bemutatni, hiszen állítólag az ő munkásságának köszönhetjük a csokoládé létét a Földön, ő hozta volna ugyanis le azt az ínyenceknek. A kötet felveti a "milyen érzés lehet szörnynek lenni?" empatikus kérdését épp úgy, mint azt, hogy nem minden szörny rossz a kitalálói (na jó, meglátói) számára, hiszen vannak segítő szörnyek is, vannak olyanok, amelyek (akik) megvédenek náluknál nagyobb rémségektől, aztán vannak kiszámíthatatlanok is, hol így, hogy úgy viselkedőek, akikről lehetetlen kitudni, vajon milyen lesz a következő lépésük, s akkor még szót nem ejtettünk az alakváltoztatókról. Aki még nem hallott olvadékony szörnyről, az feltétlen forduljon ehhez a hiánypótló műhöz, ahogy az is, aki szereti együtt, összegyűjtve látni, s ezzel megszelídíteni a setéteket. Aki szereti Goyát és Boscht, Dirk Boutsot és Pieter Breughelt és azt, ahogyan ők ábrázolták ezeket a különös lényeket, és az is, aki találkozni akar a macskadémonnal, a rókadémonnal, a kappával vagy az unikornissal. A könyv szerint Alfonso di Spina spanyol püspök 1467-ben számba vette a démonokat. 133 millió 316 ezer 666 darabot vett nyilvántartásba. Lehet találgatni, 2010-ben ennél többet vagy kevesebbet tudnánk-e listázni. Kiadvány: Forrás: 2010.10.02. 2010-10-05 15:02:22
|
|