Ha az ember figyel a kutyákra, érti is őket. Azok, akik érzelmi viszonyt ápolnak kutyával, törpedisznóval vagy vadászgörénnyel, egyetértenek abban, hogy van közöttük működő kommunikáció. Nekünk volt okos lakásnyulunk is, akit Bélának hívtak. Én olyan, szerintem teljesen épeszű embert is ismertem, aki a növényeivel beszélgetett. Miért is ne, egyik mélyen ateista barátom azért járt ki a temetőbe, hogy elhunyt házastársával beszéljen.  Soma speciális eset. Mint a Jack London által megírt ősei, Jeromos és Mihály, a beszélő és az éneklő kutya, minden reggelt úgy kezd, hogy kiáll a szoba közepére, és torokhangon elmond sok mindent, amit az elkövetkező napról gondol. Gesztusai is érthetőek, arckifejezéssel és testbeszéddel is rengeteg mindent elbeszél. Ha véletlenül valamilye fáj, azt azonnal megmondja. Olykor, ez is beszéd, megfog egy tárgyat és elém teszi, majd keresi a szemkontaktust. Ezek egy részét a vadidegenek is értik. Ha valamelyik embere szomorú, csalódott, ezt rendszerint ő veszi először észre, és az illetőt, minden más dolgát félre téve, azonnal, rendszerint sikeresen és lelkesen vigasztalja. Felmerült egyszer, hogy tud-e angolul? Noha nemigen próbálta, hasonlóan ért írül és angolul is, mint magyarul. De ha mégsem, gyorsan tanul. Soma esetében nincsenek komolyabb kommunikációs gátak.

A hajnali hármas ajánlóját itt olvashatja el:  https://bit.ly/3wgKUeY//