Apró történetek összefűzéséből áll össze a kötet, amelyek humorosak, egyedi nézőpontból születtek (végül is van olyan csönd, amibe bele lehet harapni, hiszen harapásszabadság van, vagy mifene). A sorok frissek, mint a tavaszi szél, az ember a hosszú szürkeségből feltápászkodva (helyenként a húsvéti havazásba) nem is gondolná, mekkora szüksége van egy amolyan csak vagyok kötetnek, tele meghökkentő, helyenként pimasz, máshol elgondolkodtató sorokkal. Nem is tudom, ha így halad, lehet, érettségi tétel lesz belőle magyar irodalomból?