![]() Bábel után - intellektuális kalandozás a nyelvek szövevényes világában - napvilag.hu
Az átlagember, amikor nekilát egy fordításnak, általában megelégszik egy kétnyelvű szótárral; aki egy irodalmi művet szeretne átültetni az anyanyelvére, az a keze ügyébe kerít egy szinonimaszótárt, esetleg egy idegen szavak szótárát is; George Steiner: Bábel után - Nyelv és fordítás című könyve azonban rávilágít arra, mindezek korántsem elegek ahhoz, hogy jó fordítást készítsünk, amikor egyszerre vagyunk képesek az eredeti forrásnyelvi mű tökéletes hasonmását létrehozni, s ugyanakkor újjá is teremteni azt. (*** recenzió ***) Amikor a "Bábel után - Nyelv és fordítás" (After Babel - Aspects of Language and Translation) először, 1975-ben megjelent, hatalmas port kavart a nyelvészek körében, sokan - a szerző szavaival - "egy kívülálló bosszantó, anarchista merényletének" titulálták. Steiner kötete "új terepet nyit a [nyelv]kutatásnak", már csak annak okán is, hogy előtte senki sem próbálkozott még a nyelv és a fordítás mibenlétének annyiféle aspektusból való megvizsgálásával, ahogyan azt ő teszi, ráadásul nemcsak interlingvális, hanem intralingvális vonatkozásban is. Ez a por azóta sem ülepedett, az utóbbi harminc évben számtalan szakmai vita tárgyát képezték a szerző, aki egyébként filozófus és irodalomprofesszor, eredeti gondolatai és sajátos elméletei. (A könyv átdolgozott változatát, az Oxford University Press jóvoltából, 1992-ben újra kiadták - Steiner a korábbiakat kiegészítette, pontosította, és a művet új előszóval látta el. A magyar változat, a Corvina gondozásában, ez alapján készült.) ![]() A könyv fejezetein a többnyelvű kompetenciával bíró szerző (angolul, németül és franciául anyanyelvi szinten beszél) ezt a alap-gondolatmenetet viszi végig: miközben górcső alá veszi a nyelveket és a fordítás mibenlétét, egyszersmind rávilágít a korábbi (vagy éppen még mindig érvényben lévő) fordítás- és nyelvelméletek dedukciós hibáira, valamint esetleges hiányosságaira - s mindez mérhetetlen és szerteágazó ismeretanyag társaságában tárul az olvasó elé. A megértés, mint fordítás a nyelv helyes értelmezésének kérdését boncolgatja, vagyis: milyen háttérinformációk szükségeltetnek egy fordítónak ahhoz, hogy egy szöveget hűen vissza tudjon adni egy adott idegen nyelven. Steiner szerint a fordítónak nem elég pusztán a szavakat, kifejezéseket átültetni a célnyelvre, hanem több minden mással is tisztában kell lennie: először is, ismernie kell azt a civilizációt, melyben az írásmű készült, mert minden kultúra más szó- és kifejezéskészlettel és szimbolikarendszerrel operál; emellett be kell azonosítania az írásmű születésének idejét is, vagyis a történelmi kort, hiszen a nyelv sosem konstans, folyton változik (mutációk során új szavak kerülnek a nyelvbe, míg mások kikopnak onnan; régi szavakra új jelentést húznak, s a régi jelentésük már alig érhető tetten, stb.). ![]() Ezen kitételek egyaránt döntő fontosságúak mind a fordítás intralingvális, mind pedig interlingvális szintjén, azzal a különbséggel, hogy míg a nyelven belüli kommunikációban többnyire tudomást sem veszünk róluk (a levegővételhez hasonlatosan), úgy a nyelvek közötti jelentésátvitelnél sűrítetten jelentkeznek a nehézségek. ![]() ![]() E fejezet felveti azt a kérdést, hogy egyáltalán lehetséges-e a fordítás, s a szerző megpróbálja a két szélsőséges látásmód (univerzalisták: igen, mert minden nyelv mélystruktúrájában kimutathatók közös vonások; monadisták: nem, mert az univerzális struktúrák kifürkészhetetlenek) között megtalálható elméleteket felvázolni az 1700-as évektől a 20. századig, olyan filozófusok és nyelvészek feltevéseinek bemutatásával, mint például Leibniz ("a nyelv nem hordozója, csak közege a gondolatnak"), Hamann ("az olvasás nem más, mint a szöveg megfejtése"), Herder ("nyelvi nacionalizmus"), Humboldt ("minden nyelvben sajátos világszemlélet rejlik"), valamint Edward Sapir és Benjamin Whorf (Sapir-Whorf-hipotézis: "nyelvi relativizmus" - az anyanyelv befolyása a gondolkodásra). Ezek mellett pedig Steiner arra is kísérletet tesz, hogy behatárolja, mik is azok az univerzálék, melyek minden nyelvben benne vannak - vagy egyáltalán, léteznek-e ilyenek, s ha igen, milyen szinten kell azokat keresni (Fonológiai? Grammatikai? Szemantikai?), hogy érzékelhetők legyenek? Véleménye szerint, bár nem létezik egyértelmű válasz a meglétükre, elvetni sem szabad az elméletet, hiszen kevés olyan nyelv létezik, melynek grammatikáját leírták, rendszerezték, s ez okán elemzés tárgyaként szolgálhatnak. A szerző végül eljut arra a következtetésre, hogy a nyelvek jelenségei - szövevényességük, sokféleségük és megfejthetetlenségük révén - nem írhatók le egzakt módon, nem létezik rájuk egységes modell. ![]() ![]() A szerző arra is próbál választ találni, Wittgenstein elméletét alapul véve, hogy mi az a privát nyelv - e vizsgálódás során szó esik a titkos nyelvekről, a nyelvi tabuk szükségességéről, valamint az olvasó bepillanthat a poéták egyéni nyelvébe, Mallarmé és Cellan modern költeményein, a nonszensz költészeten (Lewis Caroll), valamint a dadaistákon (Tristan Tzara) keresztül. Steiner mindezen példákkal azt próbálja hangsúlyozni, hogy a privát nyelv tulajdonképpen a természetes nyelv része, tehát éppolyan fontos szerepe van, mint a közösségi nyelveknek. Sőt, a szerző szerint a nyelvek elsődlegesen befelé való irányultsággal bírnak, s a kifelé irányulás, vagyis a kommunikatív funkció csupán másodlagos fejlemény. ![]() A kötet utolsó fejezetében kaptak helyet azok az Elméleti nézetek, melyek a fordításról az idők során születtek. Azon a sarkalatos kérdésen túl, miszerint kell-e, és egyáltalán: szabad-e lefordítani egy szöveget A nyelvből B nyelvbe, lényegében minden fordításelmélet, Cicerótól napjainkig, ugyanazt a problematikát veti fel: "Betű avagy szellem?" - más szóval: mennyire ragaszkodjon a fordító az írott szóhoz, vagyis melyik fontosabb, az irodalmi vagy a szó szerinti fordítás (egyes nyelvek meg is különböztetik ezt a kétfajta funkciót: a németben "Übersetzen" jelöli a fordítást, "Übetragen" pedig a szöveg irodalmi átültetését); s a legtöbb egyúttal ki is mondja a konklúziót - ahogy az sejthető, a lényeg valahol a kettő között van. A jó fordítás imígyen egy új ruhához válik hasonlatossá, mely tökéletesen követi a test, az eredeti tartalom körvonalát - Wilamowitz-Moellendorff szavaival: "az igazi fordítás nem más, mint lélekvándorlás". ![]() A szerző a korábban ismertetettek alapján végül levonja a konklúziót: mivel mindezidáig nem létezik működőképes modell arra vonatkozólag, hogyan is fejlődött ki, és milyen neurokémiai folyamatok vezérlik a beszédet; sőt, az sem bizonyított, miért van oly sok nyelv bolygónkon, illetve mi lehet az oka kialakulásuknak; valamint arról sincs szinte semmi tudás a birtokunkban, hogyan lehet egyszerre több nyelv jelen egy emberi agyban, és mi ezek viszonyulása egymáshoz, nem várható el, hogy létezzen általános érvényű fordításelmélet. "A fordítás pontossága, ami a cél, hiába kell mindent áthatnia, természete szerint sosem lehet rendszerszerű. Úgy látszik, hogy mint a fajok evolúciója során felbukkanó kedvezőbb mutációk, a nagy fordítások is inkább a szükségszerű véletlen következményei. Az okszerűség mindig utólagos. Nem tudománnyal van tehát dolgunk, hanem egzakt művészettel." Aki a cím olvastán egyfajta mesterfogás-gyűjteményt vár, csalatkozni fog: George Steiner: Bábel után - Nyelv és fordítás 1. című könyvében vajmi kevés szó esik a fordítás kézzelfogható, gyakorlati oldaláról. Aki viszont behatóbban érdeklődik a fordítás elmélete - s ezáltal maga a nyelv története - iránt, s kíváncsi a téma irodalomelméleti, poétikai, filozófiai és fiziológiai vonatkozásaira, az jó helyen jár. A szerző műve valóban "lenyűgöző intellektuális teljesítmény" (ahogyan azt a fülszöveg is állítja), számos - olykor német, latin, angol, francia vagy éppen román - idézettel és utalással, de egyúttal érdekfeszítően izgalmas olvasmány is. Az, hogy a könyv (első négy fejezete*) - 30 évvel a korszakalkotó mű első publikációja után - végre magyarul is megjelenhetett, Bart Istvánnak** köszönhető, aki bravúros fordításával és az idegen nyelvű részek magyarításával hozzájárult ahhoz, hogy Steiner Bábel után-jának elméletei minél több hazánkfiában ébresszenek új gondolatokat. Megjegyzések: *A Bábel után - Nyelv és fordítás 1. című könyv tulajdonképpen az angol kiadás első négy fejezetét tartalmazza, ezért a sorszámjelölés; a további két fejezet magyar változatára egyelőre várni kell. **Bart István felesége Klaudy Kinga, az ELTE nyelvésze, akinek több önálló, illetve férjével közös munkája is megjelent a fordítás gyakorlatáról. * George Steiner: Bábel után - Nyelv és fordítás 1. Fordította: Bart István Kiadó: Corvina Kiadás éve: 2005 Oldalszám: 267 Borító: puhafedeles Bolti ár: 3500 Ft 2008-03-10 09:24:33
|
![]() |
|