Gróf Festetics György földbirtokosról, a keszthelyi Georgikon és Helikon alapítójáról, a magyar történelem egyik kimagasló személyiségéről viszonylag keveset tudunk. Kurucz György történész nagy monográfiája azonban számtalan kérdésre választ ad.

Kurucz György történész hatalmas munkát végzett nemrég megjelent monográfiájával, melyben gróf Festetics Györgyöt nemcsak mint korát meghaladó, reformokat sürgető politikust vagy az agrárértelmiséget kinevelő Georgikon alapítóját mutatja be, hanem a magánembert is, akit a politikában való csalódás kortársai apátiájával szemben lassú, kitartó építkezésre, cselekvésre sarkallt.

Gróf Festetics György 1755. január 1-jén született a Sopron megyei Ságon. Apját, Festetics Pál főispánt Mária Terézia királynő 1772-ben emelte magyar grófi rangra. Nővére Széchenyi Ferenc grófhoz ment feleségül, így Széchenyi István nagybátyja volt.

1765-1775 között a bécsi Theresianum növendéke volt, tanulmányai befejeztével csaknem húsz évig szolgált a hadseregben. A teréziánumi évek szabják meg életútját. Itt kerül szoros és bizalmas baráti viszonyba későbbi sógorával, Széchenyi Ferenccel. Itt ismerkedik meg a francia felvilágosodás irodalmával, melynek szelleme végig kíséri életén.

 A magyaron kívül írt és beszélt latinul, németül, angolul, franciául és olaszul is. Megnyilvánulásai értékelése szempontjából lényeges, hogy kötelező iskolai tananyagon túl alapos jogi képzést is kapott. „Értekezés arról a kérdésről, vájjon igazságos és hasznos e a társadalomra nézve, hogy egy rend mentes legyen az adózástól, vagyis vitatkozás a mérsékelt feudális kormányzat következményeiről, amilyen az manapság.” címmel írt kötete már előre jelzi: változtatási szándékkal élt.

Ezután apja akarata ellenére katonai pályára lépett, aki ezért örökségéből is ki akarta tagadni. Katonaként is újításokon törte a fejét, 1790-ben mint a Graeven-huszárezred alezredese néhány tiszttársával együtt beadvánnyal fordult a pozsonyi országgyűléshez. Ebben azt kérelmezték, hogy békeidőben a magyar ezredek Magyarországon állomásozzanak, a német tisztek helyett magyarokat alkalmazzanak, s a szolgálati nyelv magyar legyen. Válaszul hadbírósági eljárást kezdeményeztek ellene, majd Festeticset és legfőbb segítőjét, Laczkovics János századost a császár belgiumi szolgálatra helyezte át. (Laczkovicsot, mint a Martinovics-féle összeesküvés részesét 1795-ben lefejezték.) A gróf belátta, hogy a hadseregben nem folytathatja pályáját, ezért leszerelését kérte.

Festetics 1971-ben szerelt le, és a család keszthelyi nagybirtokára vonult vissza. Az 1795-ös, halálos ítéleteket is maga után vonó jakobinus per pedig az egész nemesi értelmiséget sokkolta, amikor 1797-ben amikor a zalai megyegyűlésen a nemesség hadba vonulása ellen szólókat támogatta, I. Ferenc császár megfosztotta kamarási méltóságától, és örökre kitiltotta Bécsből. Hazatérve hozzálátott súlyos adósságokkal terhelt birtokai rendbehozatalához.

Festetics György életét a Georgikon alapítási éve két fejezetre osztja: 1797 előtti idő a nyílt kiállás és éles politikai harc időszaka. A harc célja Magyarország gyarmati helyzetének felszámolása. A birtok egyben tartása érdekében kifizette testvéreit, egyúttal magára vállalta az apai és nagyapai adósság rendezését. Felismerte, hogy komoly bevételekre csak akkor számíthat, ha új, modern eljárásokat alkalmaz. Ehhez azonban mezőgazdasági szakemberekre lett volna szükség, de ilyeneket nem képeztek ekkoriban Magyarországon. Ettől kezdve keszthelyi visszavonultságában az elhanyagolt hazai mezőgazdaság és ésszerű gazdálkodás úttörője lett. Megelőzte korát, mert kicsiben csodát tett: elsők között ismerte fel a tudásalapú boldogulás szerepét, a gyakorlatban is érvényesítve ezt nemcsak a felsőfokú gazdaiskola, hanem a legfejlettebb eszközöket és módszereket alkalmazó mezőgazdasági termelés megalapozásával.

A király feloldotta az udvarból való kitiltást, s visszakapta kamarási rangját is. Pártfogolta magyar írók, költők munkáinak kiadását (Péteri Takáts József, Csokonai Vitéz Mihály, Görög Demeter, Berzsenyi Dániel stb.) 1817-ben könyvnyomtatót hívott Keszthelyre.
Támogatta a nemzeti kulturális törekvéseket is. 1814-től minden év májusában Helikon elnevezéssel irodalmi ünnepségeket rendezett, amelyen megjelentek a kor ismert költői írói. Kapcsolatban állt Berzsenyivel, Kisfaludy Sándorral, Dukai Takách Judittal, Csokonaival, Pálóczi Horváth Ádámmal, nem egyet közülük anyagilag is támogatott. A tudományoknak is pártfogója volt. Keszthelyen helyi nyomdát, zeneiskolát alapított, szakkönyvtára párját ritkította, tagja volt a göttingeni tudós társaságnak. Ő volt az, aki elkezdte a hévízi gyógyfürdő fejlesztését.

 A Georgikon létrehozásán kívül Csurgón gimnáziumot, mintagazdaságot, másutt kórházat alapított és felépíttette Közép-Kelet-Európa legnagyobb könyvtárát, s a felvilágosodás eszméin felnőtt, hat nyelvet ismerő főnemesként tudós emberekkel vette magát körül; a művelődés és a tudomány szabadsága jegyében fogant minden kezdeményezése az irodalom, a szépművészet értő felkarolásától a korszerű mezőgazdálkodáson át a nemzetközi kapcsolatokig. Óriási figyelem kísérte a gróf intézkedéseit: nem elég a sok újítás, a hallgatók vallásra és származásra való tekintet nélkül ingyen látogathatták az órákat. Festetics hitt abban, hogy társadalmi előrelépés csak műveltségen keresztül lehetséges.