(kiadvány: Az elvesztett tükörkép története)

A Kádár-korszakban nagyon sikeresnek érezte magát a magyar társadalom, a kilencvenes évek elejéig azt gondolta, hogy ez itt a térség legnagyszer?bb helye ? aztán szembesült azzal: azért, hogy továbbra is ilyen nagyszer? legyen, rengeteget kellene tenni. Ezekre az áldozatokra azonban ez az ország nem volt hajlandó.

Valaki nemrég sértett primadonnának titulálta a sajtóban Lengyel László politológust. Nem tisztem eldöntetni, igaza van-e, ám azt megállapíthattam a 15. könyfesztiválon, hogy a ?m?vészn?? nagy közönséget vonz. A társaság harmada ? ül?helyek már betelvén ? állva hallgatta végig A halál kilovagolt Magyarországról cím? könyv bemutatóját, az elhangzottakat pedig gyakran kísérte komor bólogatás vagy egyetért? ciccegés a szoclib többség? közönség részér?l. De még miközben a bemutatóra, a Szabó Magda terem felé törtettem a tömegben, az egyik kiadóigazgató tréfásan megjegyezte: ?Mé ;sz a Lengyelre? Elmondjam, mit fogsz hallani? Hogy nagyon-nagyon-nagyon mély válság van.?

Jelentem, ezt hallottam, de micsoda szereposztásban és el?adásban! A négyf?s kamaradrámában a szerz?t alakító Lengyel Lászlón kívül a kötet méltatójaként fellépett Tölgyessy Péter politikai elemz? és Surányi György ex jegybankelnök (jelenleg a CIB élén), az advocatus diabolira hajazó m?sorvezet?t pedig Hankiss Elemér játszotta brilliánsan. A legdinamikusabbnak ható jelmez szerintem a slank Surányié volt, rendkívül jó min?ség? és szabású fehér ing, alatta armanis benyomást kelt? fehér poló.

Kattintson a képre!

Ne temessük Lengyel Lászlót

Els?ként Tölgyessy beszélt. ? Lengyel László elindult abba az irányba, hogy a saját reformértelmiségi módján elkezdje újragondolni, szabad-e úgy reformálni, ahogy a reformértelmiség elképzelte. És kezdi mondani, hogy nem lehet, másképp kellene, és ez nagyon fontos dolog. Elkezdett szembenézni azzal is, hogy Magyarországon olyan kapitalizmus született, amit nehéz szeretni. Sokan azt gondolják, hogy Lengyel Lászlónak vége, meghalt, ezzel volt tele az utolsó hetek magyar sajtója ? mondta Tölgyessy Péter, majd így folytatta: -- Egészen biztos, hogy abban a szaktudományos tekintetben ? nem politológus, ahogy ezt mond ani szokták. Szerintem tipikus - ha tetszik kelet-európai - értelmiségi, az egészet akarja fogni. A magyarországi reformértelmiség megértéséhez az ? könyvei többet adnak, mint a nagyon részletes, szeletekre bontó politikusi nézetek.

A józan ész hiánya a gazdaságpolitikában

Surányi György szerint nem biztos, hogy a mai magyar társadalompolitika legsúlyosabb problémái abból erednek, hogy nem történt meg a nagy rendszerek átalakítása. Persze, jó lett volna, ha végrehajtják tíz évvel ezel?tt, hiszen, és Lengyel is pontosan ezt fejti ki a könyvében. El?ször és utoljára akkor lett volna lehet?ség úgy az átalakításra, hogy a reform és a megszorítás ne egymás szinonímája legyen.

Annak oka, hogy 2006 közepére pénzügyi és gazdasági válság felé rohant az ország az, hogy 2001-t?l 2006-ig, akárcsak az ötvenes években, hiányzott a gazdaságpolitikából a józan ész. Sok példát sorolt fel Surányi György, ebb?l egyet emelek ki: eltörlik a minimálbér adóját, miközben mindenki tudja, hogy a minimálbéresek kétharmada adókerül?. -- Ennek semmi köze a reformhoz ? mondta az ex jegybankelnök, majd így folytatta: --- A nagy rendszerek átalakításának megyünk neki, miközben súlyos megszorításokat kell végrehajtani, mert a józan ész, a felel?s magatartás éveken keresztül hiányzik a gazdaságpolitika alakítói közül. A politikai elit totál felel?sségér?l van szó, ha tetszik. Nagy rendszerek átalakításának kedvez? hatása jó esetben is 15 év után érz?dik. Az, hogy az egészségügyi reformot meg kell csinálni, ez nem gazdasági növekedés kérdése, hanem azé, hogy jobb min?ség? életet szeretnénk élni.

Siker egyenl? empátia, önkorlátozás, párbeszéd

Lengyel László azt is vizsgálja könyvében, milyen sikermodellek lehetségesek a régióban. ? Egyetértek ? mondta Surányi --, többféle módon lehet sikeresnek lenni. Ami szerintem els?dleges: milyen mértékben képes egy ország gazdasági elitje ráérezni arra, hogy az adott közegben mi az, ami efogadható. Milyen mértékben képes pábeszédre azokkal a tömegekkel, csoportokkal, akik az ország meghatározó erejét képviselik. Hogy milyen mértékben képes az országban uralkodó történelmi és kulturális hagyományhoz alkalmazkodni. Fontos tézise a könyvnek ? folytatta Surányi György -- , hogy ahhoz, hogy sikeres legyen egy ország, empátiára, önkorlátozásra, párbeszédre, társadalmi-politikai békére van szükség. Minél nehezebb körülmények között mozg unk, annál inkább szükség van empátiára.

Kovács László a kínaiakat gy?zködi épp

Fellépett volna A halál kilovagolt Magyarországról bemutatóján Kovács László európai biztos is. ? Távollev? barátom most Pekingben gy?zködi Barroso elnökkel együtt a kínaiakat, hogy találkozzanak a dalai lámával az olimpia megnyitásán ? közölte Lengyel László. --. Felhívott, mondta, ez nem fog sikerülni, úgyhogy ne irigyeljem, de azt is ígérte, hogy a könyv külpolitikai részér?l mindenképpen írni fog.

Lengyel ezután megköszönte Tölgyessynek, hogy ?halálát? meg nem történtté nyilvánította, és nem temetési beszédet tartott. A ?kelet-európai értelmiségi? kitételhez azonban volt néhány szava: Magyarországon, és a könyv err?l is szól, provincián élünk, ahol keveseknek jut eszébe kinyitni egy európai lapot. -- Mert akkor látnák ? közölte --, hogy az az írásstílus, amit én használok, egyáltalán nem ismeretelen Nyugaton. A The Guardianban publikáló Timothy Garton Ahst senki sem nevezné reformértelmiséginek Angliában, miközben éjjel-nappal arra szólítja fel a nyomorult briteket, hogy próbáljanak meg aszerint változtatni, ahogy én is gondolkodom.

Vezérre találva, gyomorvérzésig

Nem múlhatott el a könyvbemutató a jelenlegi és az ex kormányf?nek címzett beszólások nélkül, természetesen a szerz? részér?l. ? 1998 óta a politikai élet hirtelen megtalálta a vezért, a vezérelv? politizálást és az ehhez tartozó hitelv?séget ? izzított Lengyel László. -- Egy évszázad óta nem tudok olyat, hogy emberek ?szintén, önként, dörg? taps kíséretében a vezér nevét kiáltották volna. Ez nálunk eddig csak kívülr?l hozott eszköz volt. Horthy Miklósnak vagy Kádár Jánosnak nem jutott ebb?l a típúsú szeretetb?l. 2004-t?l a baloldal is megtalálta a maga lángoszlopát és hitét, vezérét. Udvari nép vagyunk ? fokozta tovább a szerz?. -- Nem érdekel, ki cézár, a cézárizmustól van gyomorvérzésem. Rémülten, és csodálkozva fognak visszanézni -- jósolta Lengyel --, hogy ?én ezt a Cipollát, ezt a varázslatot, tényleg komolyan gondoltam??

Azért a (Hajnóczy Pétert?l parafrazált) cím reményt fejez ki, tudtuk meg: hátha tányleg kilovagolt a halál, merthogy belovagolt valahol az ezrerdorduló táján. Hátha ki lehet lovagolni ebb?l. A magyar választó erre éhes, állítja Lengyel László.

A ló kérdez: Hát mi lesz ebb?l, tekintetes úr?

? Miért történt mindez, miért éppen Magyarországnak sikerült ?ledogoloznia? az el?nyét a térségben, miért ostobább a magyar politikai elit mondjuk a szlováknál? -- teszi fel a kérdést végül Hankiss Elemér.

-- Minden frusztrált korai tömegdemokráciában van vezérjelenség, nálunk is ? mondja Tölgyessy Péter, aki a vezérjelenség-próbálkozások közé sorolja Gömbös Gyulát is. Megtudjuk, hogy például neki is volt száz pontja. Kigyógyógyulni ebb?l csak hosszú távon lehet. Szerinte a Kádár-korszakban nagyon sikeresnek érezte magát a magyar társadalom, a kilencvenes évek elejéig a zt gondolta, hogy ez itt a térség legnagyszer?bb helye ? aztán szembesült azzal: azért, hogy továbbra is ilyen nagyszer? legyen, rengeteget kellene tenni. Ezekre az áldozatokra azonban ez az ország nem volt hajlandó.

-- Nincs csodakiút ? zárja mondandóját Tölgyessy ? Az a megoldás, hogy megszabadulunk Orbán Viktortól és Gyurcsány Ferenct?l, túlzottan mesebeli: a királyfi levágja két fejet, és hoppá, boldogok leszünk. Hát nem. Lassabb út van, nehezebb és áldozatossab ? ha egyáltalán van út.

Miután Tölgyessy Péter hangulatilag elvezette a hallgatóságot a churchilli ?vér és könnyek?-motívumhoz, Lengyel Lászlóé volt az utols&o acute; jelenet.

-- Ez a 89-es-hez hasonló helyzet ? érvel. -- Az akkori politikai elit egy része belátta, hogy át kell adnia a hatalmat. A másik félnek meg be kellett látni, hogy másképp kell viselkednie, mint annak idején ellenzékben. Ez adott egy lökést, hogy el?re jussunk. Ma az egyik fél nem akarja átadni a hatalmát, a másik fél pedig nem akar másként viselkedni, mint ellenzékben.

Jó lenne kilovagolni

Hankiss Elemér azt kívánta, hogy a ?halál lova gyorsan takarodjon el az országból, és Laci mint krónikás pedig lovagoljon tovább, és írja a következ? könyvét.?

Kende Péter politológus, szociológus, a ?párizsi Kende?, aki nemrég ünnepelte 80. születésnapját, az els? sorból hallgatta végig a bemutatót.

-- Boldog volnék, ha a könyv címe igaz volna ? mondta szomorkás mosollyal --, mert mint intuitív megfigyel?nek nekem az az érzésem, hogy most várható a halál belovagolása Magyarországra. -- Azt nem mondta meg, minek vagy kinek a képében, hiába faggattam. ? Ha a Lengyel Laci úgy gondolja, hogy ezen már túlvagyunk vagy könnyen túllehetünk, akkor én örömmel fogom a könyvét elolvasni ? mondta válasz helyett.

Én meg arra gondoltam, milyen jó lenne csak úgy kilovagolni, ahogy az angol nemesek szoktak a birtokra. Talán majd a churchilli vér és könnyek után.