Kő kövön

- pzl -

2013. augusztus 8.  08:02

A romanika sok szempontból a magyar művészettörténet fehér foltja, épp ezért lehetne akár szenzáció is, hogy megjelent Marosi Ernő kötete.

De csak lehetne, mert valljuk be, a 11-13. század hazai művészetét a művészettörténészek nem tartották eléggé kvalitásosnak, sokáig nem is tartották önálló korszaknak sem. Arról nem beszélve, hogy maga a romanika kifejezés a mai napig nem honosodott meg igazán, pedig a szakma már több évtizede következetesen használja. A romanika inkább afféle gyűjtőnév, melybe többféle stílusvariáció tartozik bele, főleg a zártabb tájegységekben mutat hasonlóságot, a kiindulópontja majdnem mindig a római antikvitás. A gótika előzményének tartott XI. illetve XII. századi művészet olyan, mint az elveszett középkor.

A kőfaragványok ritkán kerültek elő eredeti helyükről, mire a régész megtalálta, jórészt már átfaragták azokat - Szent István ereklyeszarkofágját is egy római szarkofágból faragták át -, arról nem beszélve, hogy az emlékállomány nagy része gyakorlatilag elpusztult. Jellemző, hogy a Vértesszentkereszten található bencés apátság romjait az Esterházy grófok jórészt elhordták más építkezésekhez, faragványai pedig a többek között a tatai angolpark műromjai mellett találhatóak.

A feldebrői monostortemplomot számtalanszor átépítették, a jáki templomot is Schulek Frigyes tervei alapján értelmezték újra, miután számos eredeti elem került a kőtárakba, így itt is inkább azt mondhatjuk: nyomokban tartalmaznak román kori motívumokat.

Román kori emlékeket azért találunk Székesfehérvárott, Feldebrőn, Veszprémben, Mohácson, Szekszárdon, Beszterecen, Dömösön, Pécsett, Pécsváradon, Esztergomban, Somogyváron, Óbudán, Jákon,  Zsámbékon, Bélapátfalván, Pannonhalmán, tehát gyakorlatilag az egész országban, mégis azt kell mondjuk: nincsenek egységes reprezentatív tanúhelyek.

Rengeteg faragvány porosodik különböző raktárakban, valószínűleg azért, mert a muzeológusok nem hisznek abban, hogy a lapidáriumokkal fel tudnák zaklatni a látogatókat. Így aztán székesfehérvári királyi Szűz Mária prépostság plébániatemplomának környezete - ahová Szent Istvánt és Imre herceget és számos királyunkat is eltemették -, olyan benyomást kelt, mintha nem tudnánk mit kezdeni a történelmünkkel.

Marosi Ernő könyve a Stílusok-korszakok sorozat korábbi darabjaihoz képest inkább szakmai munka, nem a népszerűsítő-tudományos vállalás volt a célja, de a gazdag képanyag és az áttekinthető struktúra miatt azok számára is érdekes lehet a könyv, akik a romanikát romantikának olvassák.

Marosi Ernő
A romanika Magyarországon
Corvina
172 oldal 4990 Ft.