A Corvina Kiadó nagyszerű kulturálisszótár-sorozatának darabjai általában szerzőjük címszavakra bontott könyvnyi esszéjét, színes-tárgyilagos híradását tartalmazzák egy-egy nép műveltségéről, történelméről, szokásairól, mindennapi életének érdekességeiről. Soproni András munkájának is minden ízéből érződik ez az elengedhetetlen, összefüggő, jelentékeny mögöttes tudás, állam-, ország-, kultúra-, nyelv- és életforma-kép.

Az Orosz kulturális szótár azonban a szó szoros értelmében szótár is. Pontosabban: olyan kezelési, keresési technikákat feltételez, amelyekkel jobbára csupán a gyakorlott szótárhasználók bírnak. Még pontosabban: az idegennyelv-szótárak (általában a két- és többnyelvű szótárak) jártas használói. Tehát az egynyelvű (etimológiai stb.) szótárak használatának ismerete aligha elegendő (ellentétben a Corvina eddigi rokon kiadványaival). A szerző ? tudva és tudatva ugyan, hogy immár egy-két magyarországi tudás- és betűbarát nemzedék nőtt fel a cirill ábécé, általában pedig az orosz nyelv valamelyes elsajátítása nélkül ? ragaszkodott az orosz (cirill betűs) szócikk-fejekhez. Ez a logikus döntés ebben az esetben már-már tudományos lépésnek, tettnek bizonyult, és erősen korlátozza a műhöz (a roppant élvezetes, színgazdag, egyéni látásmódú, tárgyát arányos választásokkal felölelő műhöz) történő szélesebb körű hozzáférés lehetőségét.

Miként segíthet magán, aki nem tud oroszul? Miként segít neki a szótár? A 479. lapon kezdődő, százoldalas, kéthasábos, hatalmas Index hét (VII) fő- és hatvankét (62), sőt: hatvanhárom alfejezetével. A cirill ábécé, az a (á), be, ve, ge, de betűkkel kezdődő alfavit ismerete e helyütt is elengedhetetlen, de itt mintegy kivonatosan (sajnos oldalszám-utalások nélkül) találkozhatunk a kötet relatíve teljes tartalmával. A szótár önmagára mutat e helyütt, sőt ki is egészíti önmagát, hiszen míg ? például ? Bulgakov múzeummá alakított, s A Mester és Margarita fejezeteiből is ránk köszönő lakásáról a ? (B, bé, be) betűs fejezet megfelelő helyén olvashatunk, magáról az íróról (egy keveset) az Indexben.

Ennek magyarázata, hogy szótárunk nem elsősorban személyi lexikon, noha nagyon sok személyt is szerepeltet. Az említett mutató eligazít, kiket, és nagyjából jelzi ? a hiányokkal ?, kiket nem. Soproni döntései e tekintetben olykor vitahatóak és ellentmondásosak, de valószínűleg a legtöbb esetben indokolhatóak, s természetesen a terjedelem kötöttsége is nagy úr. A tárgyi címszavak is tartogatnak problémákat. Maradva a ?-nél: a ,banka? (,bánka?) szó nem csak és nem elsősorban köpölyt jelent. Ám érzékeli-e az oroszul nem tudó, hogy e szótárban (midőn nem a köpölyről, hanem a népi gyógyászatban még manapság is felbukkanó köpölyözésről informálódik) a többes számú ,banki? (,bánki?) alakot betűzi ki? (A kétféle írásmóddal utalok arra, hogy a könyv következetesen kiteszi a hangsúlyjelet.)

A másik megoldás: egyvégtében elolvasni a könyvet, és saját jegyzetek, utalások, oldalszámok révén kiegészíteni a címszó-kétnyelvűség előnyeivel és hátrányaival megáldott-megterhelt anyagot. Ebben az esetben egy sajátságos, kaleidoszkopikus Oroszhon?Szovjetunió?Független Államok Közössége?Oroszországi Föderáció?Oroszország-?regényhez? jutunk. Olyan szellemi építmény tárul fel előttünk, amelynek szinte bármelyik szócikk-kapuján beléphetünk, és labirintikusan ugyan, de szócikkről szócikkre az egész kötetet millióféleképp bejárhatjuk. Hamlet?Gámlettel ugyanúgy összeakadunk, mint Putyinnal, Puskinnal, Lev Jasinnal (övé, a legendás focikapusé a legutolsó ?betűs? címszó, utána jönnek a ?számosak? és a latin betűkkel kezdődők). És nem hiányzik a borscs (ki ne tudná: húsos céklaleves, amelyet a medvetalp növénynévről kereszteltek el), és nem hiányzik a kiszel (ki tudná?: édes-savanykás, iható gyümölcspép). És, és, és!

Elnézést kell kérnem, amiért egy jelentékeny mű némely kezelési nehézségét magam alighanem nehézkesen érzékeltettem. Egyszerűbben csak akkor szólhattam volna, ha igénybe veszem a számítógép szimbólumkészletéből az orosz ábécé egészét, nem csupán egy árva ? betűt. S a továbbiakban sem könnyű az általam tudatosan került ?segédlet?, az orosz nyelv és betűkészlete nélkül írni az Orosz kulturális szótárról (amely igencsak rászolgált volna, hogy ? mint egyik-másik társa bővebb titulusa erre példát mutatott ? ,Orosz-magyar kulturális szótár? címen jelenjék meg). Hogy mást ne mondjak: ?a világon alighanem legismertebb orosz szó?, melynek a magyar nyelvben tovaris az írásmódja (s az Idegen szavak szótárában csak ,elvtárs? jelentést nyer), Soproninál felkiáltójellel (Elvtárs! megszólításként) fordul elő (noha éppen az egyéb jelentéseire is nyomaték kerül, meg arra, miként használták évtizedekig rosszul a szót az iskolában tanárukat, tanárnőjüket kötelezően elvtársnak szólító magyar tanulók). Még az is jelződik, hogy a szó végén nem s, hanem scs hang áll.

Nincs menekvés: ehhez a szótárhoz tudni (vagy sietve tanulni) kell oroszul, ?cirillül?. Érdemes.

Szerző: Tarján Tamás