Ki lehetett Jézus, az ember, és miben különbözik az Újszövetségben bemutatott alak a történeti valóságtól? Az évszázadok óta teológusok és történészek nemzedékeit megmozgató kérdést most egy új dokumentumfilm, és egy magyarul nemrég megjelent könyv próbálja megválaszolni.

Források és magyarázatok

A Jézus életéről való ismereteink írott forrásait a keresztény egyházak által kanonizált négy evangélium és számos általuk nem elfogadott (apokrif) irat, valamint az i.sz. 1-2. századból származó néhány római és zsidó írásos feljegyzés (például Josephus Flaviusé) képezi - áll a Wikipédiában. Emellett számos régészeti bizonyítékkal rendelkezünk: nemrég egy különleges kupán fedezték fel Jézus nevét, Jeruzsálemben pedig állítólagos sírját is feltárták, és egy új kutatás szerint már Jézus előtt is lehetett egy szenvedő Messiás Izraelben.

A világi és egyházi történészek egy része egyetért abban, hogy a négy elfogadott evangélium alapját képező iratok Jézus életének emlékeként íródtak, ezért elfogadják, hogy Jézus életének az evangéliumokban olvasható leírása alapot nyújt a férfi életének és halálának történeti kutatásához. A történeti Jézus keresése egyébként a 18. század közepére nyúlik vissza: akkor egy Hamburgban tevékenykedő német teológus és orientalista, Hermann Samuel Reimarus próbált elsőként választ találni a kérdésre. Reimarus életében nem publikálta a kereszténységre vonatkozó radikális hipotéziseit, és ?A racionális istenhívők védelmében? című munkájának egyes részei csak halála után, 1774 és 1778 között jelentek meg, amelyben a ?vallásos dogmáktól megszabadított Jézust? állította az olvasók elé.

A történeti kutatások Jézus létét illetően a 19. század végén maradtak abba, amikor Albert Schweitzer 1906-ban kiadta a korábbi eredményekről szóló munkáját. Szerinte a Megváltó kutatásának az volt az általános problémája, hogy annak irányát mindig a hipotézisek felállítóinak vágyai és igényei határozták meg.

A kérdés feléledésében fontos szerepe volt a kumráni tekercsek felfedezésének: az 1947-ben megtalált szövegek az esszénus tanítások mellett nagyon sok, bibliai kérdésre választ adtak, ám talán még annál is több hasonló kérdést szültek. A történészek egy része ezek alapján ma nem vitatja, hogy létezhetett egy Jézus nevű vallásreformer vagy szabadságharcos, akit kivégeztek. Viszont úgy gondolják, hogy a szövegekben olvasható élettörténet archetipikus képekből, más korok és vallások vezetőinek mítoszaiból született meg. A történetek így kiszínezve, felnagyítva, és különleges elemekkel bővítve jelentek meg ? ezen értelmezés azonban már a történetek hitelességét is kétségbe vonja.

Vannak igencsak furcsa esetek is, így arról korábban mi is beszámoltunk, hogy Luigi Cascioli elkeseredetten szeretné bebizonyítani: a római katolikus egyház kétezer év óta félrevezeti a hívőket Jézus személyével kapcsolatban. Szerinte ugyanis az egyház Jézus alakját egy i.sz. 1. századbeli, a rómaiak ellen küzdő zsidó harcos, Gamalai János személyére építette fel. Cascioli könyvet is írt e témában Krisztus meséje címmel, amelyben leszögezi: Jézus, mint történelmi személy, nem létezett.

A probléma történetét egy nemrég magyarul is megjelent mű is bemutatja. Lena Einhorn: Mi történt a damaszkuszi úton? című könyve egy igencsak érdekes történeti nyomozást ismertet: az olvasmányos és szórakoztató könyv a Názáreti életének minden apró részletét elemezve próbál meg választ találni a kereszténység egyik rejtélyére. A különböző forráskritikai metódusokat egyesítő mű a bibliai események összehasonlító elemzése után egy sokkoló hipotézissel áll elő: a teológiai összeesküvés-elmélet egy egyszerű hasonlaton alapul, amely alapvetően felforgathatja a bibliai elemzések világát. További részleteket azonban nem érdemes elárulni ? mindez úgyis csak a könyv elolvasásával válik érthetővé.

A történeti alak és a Messiás

Ezekről, és a legújabb történeti és régészeti bizonyítékokról is szó volt azokban az interjúkban, amelyeket a chicagói Illinois-i Egyetem bibliai kutatója, Rachel Havrelock a Discovery Channel legújabb, az Egyesült Államokban vasárnap este adásba kerülő Ki volt Jézus? című dokumentumfilmje kapcsán adott.

Szerinte az a kereszténység alapja, hogy senki sem kételkedik Jézusban - áll az interjúban, ahol felmerül a kérdés: létezünk-e bármilyen történeti bizonyítékkal a férfi létezésére? Havrelock szerint igen, bár és a magyarázatot a Biblia sorai között kell keresnünk. Az Újszövetségben, és az apokrifekben ugyanis elválik a történeti Jézus, és a Messiás alakja: az előbbi származhatott Názáretből, keresztelhették meg, taníthatott nőket, és járhatott a Galileai-tó partján, míg az utóbbi történetszál tartalmazhatta a betlehemi származást, vagy akár Dávid király vérvonalát.

A Jézussal egybefonódó Messiás-képet egyébként Havrelock szerint az Ó- és Újtestamentum születése közötti időkben erősíthették fel a holt-tengeri tekercsekhez hasonló művekben: a világtól az esszénusokhoz hasonlóan elmenekülő radikális szekták ugyanis egy olyan vezetőt álmodtak maguknak, aki megmentette volna őket a Római Birodalomból.

Ezt támasztják alá Vermes Gézának a témában írt könyvei is: szerinte Jézus követőinek a kezdet kezdetétől óriási nehézséget okozott az általa hangoztatott, saját személyére vonatkozó nézetei befogadása. Ő ugyanis határozottan kerülte a messiási címet, azt mégis hamarosan a személyéhez kapcsolták, és a keresztény gondolkodásban azóta elválaszthatatlan lett tőle. Vermes szerint az is érdekes, hogy Jézus magára a próféta elnevezést fogadta el és helyeselte, az egyház azonban a hasonló titulusok közül elsőként ezt vetette el, és ezen címet azóta sem fogadják el.

A két kép, azaz a történeti, és a mitikus alak figurája a kereszténység elterjedésekor fonódhatott végképp egybe. Ez pedig a kutatónő szerint Pálnak köszönhető, aki talán a kor egyik legzseniálisabb marketingguruja volt. A próféta és a Messiás-képek összegyúrása mellett az univerzális tanítás hangsúlyozásával ugyanis egy olyan mozgalmat alkottak meg, amely sem származáshoz, sem társadalmi osztályhoz nem kötötte a túlvilági egyenlőséget. Ezt pedig csak erősíthette a Jézus-ábrázolásokban tapasztalható sokszínűség.

Forrás: mult-kor.hu