A saját testvére után is kémkedett
Számomra már örökre eldönthetetlen kérdés marad, hogy mekkora befolyása lehet egy embernek a történelem alakulására. Az egyik elmélet szerint ugyanis csak a folyamatok a lényegesek. Az ÁVH működése igen költséges volt, s a háború okozta károk és a gazdasági voluntarista diktatúra dillettantizmusa miatt előállt hiánygazdaság a működés fedezetét igen bizonytalanná tette (csak az ún. "konspiratív célú lakások" fenntartása is tetemes összegeket emésztett fel). A belügyminisztérium működtetésére adott költségvetési támogatás ? melynek az ÁVH jelentékeny részét kapta ? semmiképp nem volt elegendő a szervezet fenntartásához. Ezért tagjai (sokszor saját zsebre is) különféle gazdasági melléktevékenységekbe fogtak, mint például a zsarolás. A kivándorolni szándékozó nagytőkéseknek például útlevelet állítottak ki, cserébe viszont lefoglalták ingó értékeiket (festmény, bútor, technikai eszközök). Ezek az összegek Szűcs Ernő (Péter Gábor helyettese) páncélszekrényébe kerültek, míg a házkutatások során kizsarolt hasonló javak felett Csapó Andor őrnagy (a gazdasági ügyek vezetője) rendelkezett. Az így befolyt összegeknek azon része, melyről az ÁVH precíz elszámolást vezetett, névértékben 13 millió 160 ezer forintra rúgott. Az ÁVH mellesleg pénzmosással is foglalkozott, az utóbbi tevékenysége során megforgatott összegeket (amely csak egyetlen esetben vélhetően több mint kétmilliárd, a Stasitól érkezett nyugatnémet márkára rúgott) azonban kevésbé precízen tartotta nyilván, s így azoknak némely esetben (már amennyiben valóban léteztek) nyoma veszett. Az ilyen összegek sokszor magánvagyonná konvertálódtak: a Princz Gyula vezette ÁVH-brigád, amely Szűcs ezredest agyonverte, annak páncélszekrényében több millió forint értékű ékszert és készpénzt (egy része valuta) talált. Eszerint ha nem Sztálin nyeri a párton belüli háborút, akkor őt verik fejbe csákánnyal, s akkor nem trockista, hanem sztálinista elhajlókat végeztek volna ki ezerszám. Ám amikor néhány éve elolvastam Kun Miklós Sztálin életrajzát, épp az ellenkezőjét gondoltam: ez a rémséges ember a földre szállt gonosz, és talán egy kicsit másképp alakult volna a világ sorsa, ha meg sem születik ? tényleg bizonytalan vagyok. De egy biztos: a kacskakezű, himlőhelyes arcú grúz diktátor tökélyre fejlesztette az ?oszd meg és uralkodj!?elvét. Egyik nap felemelt valakit, másik nap kivégeztette. Molotov államfő ? miközben felesége börtönben senyved. Azt gondolom, a pokol legmélyebb bugyrai nyíltak meg a huszadik században ? talán az a szerencsénk, hogy a két főgonosz, Hitler és Sztálin pont egyszerre, ráadásul egymás szomszédságában került hatalomra, így valamennyire kioltották egymás hatását. Nekünk, magyaroknak nem volt ekkora szerencsénk, a Vörös Hadsereggel együtt megkaptuk a bolsevizmus minden rémségét. Rajk hibája volt, hogy nem vette tudomásul: az igazi hatalom letéteményese az, akinek ? mint Farkasnak, Péternek és az utóbbi helyetteseinek, a Moszkvában kiképzett Kovács Jánosnak, majd Szűcs Ernő ezredesnek ? megfelelő moszkvai kapcsolata van. Rajk soha a Szovjetunióban nem élt, oroszul nem tudott, nem is keresett saját szovjet kapcsolatot magának. )Akár Kádár, aki azonban mint Rajk ellenlábasainak szövetségese lett belügyminiszter.) Nem ismerem Rajk 1948. augusztusi leváltásának, illetve külügyminiszteri megbízatásának pontos körülményeit, de a perrel kapcsolatos anyagok, így Rajknak Farkas Mihály és Kádár János által történt 1949. június 7-i kihallgatása, arra mutatnak, hogy ez nem egyszerű áthelyezés volt, hanem fenyegető bírálattal indokolt félreállítás. (Hajdú Tibor) 1949 nyár derekán Belkin Makarov ezredes és Szűcs jelenlétében azt mondta: A Nyugatról hazatért antifasiszta emigránsokkal szembeni gyanakvás szovjet részről kezdettől megvolt. Szűcs Ernő ezredes, 1947?1950-ben Péter Gábor helyettese (és ellenőre?) már 1946-ban megkezdte az ilyenek figyelését. titkárnője, a később öngyilkosságba menekült S. V. szerint ?szinte beteges hajlammal gyűjtött kompromittáló adatokat egyes vezető elvtársak személyével kapcsolatban. Szűcs Rajkról is gyűjtött információs adatokat...? , de Lukácsról, Münnichről, Losonczy Gézáról, Szántó Zoltánról is. E tevékenységét megkönnyítette, hogy az ?éberség? nevében sokan készségesen adtak információt elvtársaikról, barátaikról, egyesek, mint Cseresnyés Sándor mintegy társadalmi munkában szerezték be az ilyen információkat az ÁVO részére. ?Már 1946-ban Szűcs Ernő informátori jelentéseket gyűjtött Kojsza Ilonáról, Vági Ferencről és társairól, akik kapcsolatban álltak Noel H. Fielddel...? Egyesek lehetséges provokációnak, mások csupán sorsdöntőnek tekintik Ferenczi Edmondnak, a katonapolitikai osztály svájci ügynökének jelentéseit, melyek szerint Szőnyi és emigráns kommunista csoportja 1944-ben, Noel Field közvetítésével, kapcsolatban állt Allen Dulles-szel, az OSS európai részlegének vezetőjével. Field, más amerikai kommunistákhoz hasonlóan, támogatta a háború alatt Roosevelt politikáját, az USC unitárius segélyszervezet vezetője volt Genfben. Lehetőségeihez mérten támogatta az antifasiszta emigránsokat; ha kiderült, mint Szőnyiékről, hogy kommunisták, annál jobban. 1944 novemberében Field összehozta Szőnyit (akit személyesen nem ismert) Dulles-szel, hogy tájékoztassa a magyarországi helyzetről és a svájci magyarokról. Szőnyi tudta, kicsoda Dulles, és Dullas tudta, kicsoda Field ? együttműködésük 1944-ben éppolytermészetes volt, mint az, hogy a hidegháború éveiben Field jobbnak látta nem hazatérni Amerikába. Egyesek, mint itthon Zinner Tibor, nagy jelentőséget tulajdonítanak a Ferenczi-jelentés dátumának. Svájcból ?Száll József közvetítésével egy ügynöki jelentés érkezett a katonai hírszerzéshez. Ez az 1949. február eleji dokumentum... politikailag jelentős információt tartalmazott? . A kiélezett nemzetközi helyzetben e jelentés miatt kezdődött volna meg Szőnyi telefonjának lehallgatása s határozták el végül letartóztatását ? talán éppen a jól időzített provokáció következtében. Nem sok marad ebből a konccepcióból, ha felállítjuk az események kronológiáját, ahelyett, hogy összevissza mazsoláznánk a dokumentumokban. Ferenczi ugyanis már jóval előtt, 1948 februárjában küldte első jelentését arról, hogy Field támogatta Szőnyi svájci csoportját, valamint Field CIC és OSS kapcsolatairól. A katpol hírszerző osztályának vezetője, Gát Zoltán ezredes, a Horthy-hadseregből átvett szakember volt, aki nem tudott mit kezdeni e jelentésekkel, és szovjet tanácsadója javaslatára a pártközponthoz továbbította információját. Onnan hónapokig nem érkezett válasz, hiszen a jelentés nem hathatott újdonság erejével. Szőnyi már 1945-ben, hazatérése után írásban beszámolt svájci kapcsolatairól, Szűcs Ernő pedig gondosan ellenőrizte a ?svájciak? közléseit. Az 1949-es képviselő-választások napja május 15-ére volt kitűzve, addig Rákosi nem adott engedélyt a letartóztatásokra. Közben Fieldre vetették ki a hálót. Field az új népi demokráciák valamelyikében szeretett volna letelepedni ? ami persze még gyanúsabbá tette. Ezért kereste fel régi ismerőseit Kelet-Berlinben, Prágában, Varsóban, majd ismét visszatért Prágába, remélve, hogy valahol csak meghálálják önzetlen segítségét. Így is történt. Farkas elintézte, hogy megrendezzék Field elrablását; május 11-én Szűcs Ernő kommandója, a prágai kollegákkal együttműködve és az MGB tudtával, szállodája elől hurcolta el Fieldet. A Field-ügyet felderítő katpol-t sem az előkészítésbe, sem a végrehajtásba nem vonták be. Letartóztatása pillanatában még a döntéshozók előtt sem világos, hogy mivel is vádolják Rajkot; de hát nem ez a lényeg, hanem a budapesti kirakatper fővádlottjának kijelölése. Mivel a koncepció még nem készült el, a két ránk maradt június 7-i kihallgatási, illetve szembesítési jegyzőkönyvből három alapelemet hámozhatunk ki. A leggyengébb az amerikai kémkapcsolat vádja ? erre nem volt semmi konkrétum, csak Field és Szőnyi vallomása, melyeket továbbfejlesztettek azzal, hogy Dulles üzenetét Szász Béla hozta Szőnyinek. Ez azért volt fontos, hogy ajk és a svájciak ügyét össze lehessen kapcsolni. A másik fő vádpont: elismertetni Rajkkal, hogy Péter és Szűcs korábbi jelentései a pártnak ajk ÁVH-ellenességéről, munkáskáder-ellenességéről, az ?intellektuelek és kártevők? preferálásáról, a NÉKOSZ megnyeréséről hatalmi törekvéseihez, a rendőrségi MKP-szervezetek feloszlatásáról stb. megfelelnek a valóságnak. (Érdekes módon éppen ezekből a vádakból, melyeknek legtöbb közük van még a valósághoz, maradt a legkevesebb végül a vádiratban.
Huszár Tibor dokumentumkötete esettanulmány, mely Szűcs Ernő (1908?1951), egykori államvédelmi ezredes, szovjet ügynök, az ÁVO egyik vezetője életét, tevékenységét, és halálának rendkívüli körülményeit idézi fel, de kitér az akkori hatalom legmagasabb köreit érintő szövevényes ügy számos elágazására is. Közreadja a korabeli dokumentumokat, az egykor szigorúan titkosított jelentéseket, kihallgatási jegyzőkönyveket, bizalmas levéltári anyagokat ? köztük a lefolytatott és a meg nem valósult ál-perek nyomozati előkészületeit. Közli a magát Szűcs Ernőt, egyik megalkotóját is elpusztító terrorgépezet tagjainak a felelősségre vonásuk idején készült önvallomásait, az áldozataik visszaemlékezéseit, a dokumentum értékű interjúkat. A könyv lapjain testet öltő értelmetlen szenvedés és tragikum, a politikai célzatú koncepciógyártás és szadizmus hűen tükrözi azt az infernót, amelyet a közbeszéd is ÁVO-ként tart számon. Forrás: Virtus.hu/Kerekes Tamás 2009-05-06 13:58:24
|
|