négy elemivel fölfelé bukott

Hidegkúti Károly 1922-ben született Pesterzsébeten, a négy polgári elvégzése után textilszövő lett. A Szovjetunióban végzett egy egyéves operatív tanfolyamot, s ezt követően került az AVH titkárságára. 1960-ban fegyelmi úton bocsátották el, mert az elkobzott értékekből beosztottjait is megajándékozta. Nem tudott elszámolni 1959.-ben az elkobzott 210 640 forinttal, 4868 dollárral, 13 605 schillinggel, 580 belga frankkal, és 437 svájci frankkal. Pártfegyelmivel bocsátották el, ezt követően a MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében igazgatási osztályvezető.


RÉGI-ÚJ KÁDEREK

A politikai nyomozó főosztály vezetői állományának alakulása jól érzékelteti az egykori államvédelmisek befolyását, a testületekben megfigyelhető folytonosságot. Az újjászervezést Mátyás László ezredes kezdte, de őt "erélytelensége" miatt leváltották. 1957 februárjában utódjának Horváth Gyulát nevezték ki. Életútja hasonlított Mátyáséhoz, hiszen koncepciós ügyben elítélték, és 1951 és 1954 között ő is börtönbüntetést szenvedett. Posztján azonban ő sem maradhatott sokáig. A vezetők helyét Biszku Béla belügyminiszter 1957. május 3-i parancsa véglegesítette (lásd a táblázatot).

Az 1957-ben kinevezett tizenöt vezető közül csak ketten, Hazai Jenő és Hollós Ervin nem tevékenykedtek az állambiztonság területén. Őket a párt az ifjúsági munkáról küldte a két kulcsfontosságú osztály élére. A májusban véglegesítettek között megtalálhatók voltak azok, akiket illegális kommunista tevékenységük (Móró, Kucsera, Dáni, Ács), illetve származásuk miatt (Rajnai, Kunos, Hidegkuti), vagy mindkét okból (Hazai, Hollós) üldöztek 1939 után. Többen a munkaszolgálaton kívül megjárták a Horthy-korszak börtöneit is, így áldozatként tapasztalatokat szerezhettek a korabeli államvédelmi módszerekről (Hazai, Hollós, Móró és Kucsera). Ketten szovjet hadifogságból tértek haza (Dáni, Markó), néhányan pedig az 1945 előtti előélettel nem rendelkező, a testülethez került "munkásszármazású", illetve a "népi" kádereket képviselték (Selmeczi, Szalma, Dobróka).

Miközben az 1957-es 15 vezetőből 11 személy életútja megfelel a korábbi sémának, a később kinevezettek kevésbé maradtak meg az alacsony presztízsű állambiztonsági munkánál. Pártkarrierjüket folytatták (Korom Mihály, Tömpe András), elbocsátásuk után gazdasági vezetők lettek (Jámbor József, Mérő Károly) vagy diplomáciai szolgálatba kerültek (Vértes János). A korszak osztályvezetői közül sokan kirívóan nagy felelősséget viseltek az ötvenes évek törvénytelenségeiért (Ács, Kucsera, Rajnai, Selmeczi, Szalma). Ugyanakkor egyetlen személyről sem mondható el, hogy a Rákosi-rendszerben maga is törvénysértések áldozata lett volna. Tehát az osztályvezetők döntő többsége a legortodoxabb sztálinisták közül került ki.

A vezetők személyi jellemzői erősen hasonlítottak az állomány egészének mutatóihoz. A statisztikák szerint az állomány közel 90 százaléka munkás- vagy parasztszármazású volt, a nyomozótiszteknek pedig 98 százaléka volt párttag. Az 1957-ben kinevezett 247 vezető között csupán három diplomást és 48 érettségizettet lehetett találni, az összállomány 63 százaléka pedig csak négy-nyolc osztályt végzett. Nem volt tehát egyedülálló Galambos József panasza 1958-ban: "Az alacsony politikai és kulturális színvonal miatt nagy nehézséget jelentett általában a magasabban kvalifikált ügynökök vezetése. Az operatív tisztek nemegyszer tárgyalóképtelennek bizonyultak, ha az ügynök szakmai problémákat vetett fel, és nemegyszer okozott zavart az is, hogy politikai vagy kulturális témák merültek fel az ügynökkel folytatott beszélgetés során."(Tabajdi Gábor)


Tabajdi-Ungvári: Az elhallgatott múlt
Corvina Kiadó

Forrás: virtus.hu/Kerekes Tamás