Az, hogy a női alkotók mennyire alul vannak reprezentálva a művészetekben, nem újdonság. Hiszen még a 20. század közepén is olyan emberi jogokért kellett küzdenünk, hogy szavazhassunk, nem csoda hát, hogy keveseknek volt alkalma és ideje arra, hogy művészileg kiteljesedjen, és ha esetleg meg is tette, még kevesebbeket ismertek el. Ha voltak is női alkotók – márpedig a késő reneszánsz óta voltak, méghozzá igen kivételes tehetséggel bírók, férfitársaik nem becsülték munkáikat. 

Tóth Orsolya írását itt olvashatja el: https://bit.ly/3bcIZNi//