Valóban rákkeltő a glifozát? Ártalmas-e az egészségre a tehéntej? Túl sok húst eszünk? Nehézfémekkel szennyezettek a halaink? Eleget termelünk a Föld 7,6 milliárd lakosának táplálásához? Környezetkímélők-e a bioüzemanyagok? Bízhatunk-e még a biocímkékben? A méltányos kereskedelem csupán a fejlődő országok gazdasági és társadalmi előremozdulásához járul hozzá?

Az elmúlt évtized legégetőbb kérdéseit foglalta össze egy kötetben Marc Dufumier agronómus, az ENSZ és a Világbank agrár-ökológiai szakértője. Dufumier objektíven, túlzások nélkül, megalapozott elemzésekre támaszkodva veszi sorra a mezőgazdasággal, ökológiával és a táplálkozással kapcsolatos problémákat, melyek alapvetően befolyásolják az emberiség jelenét és jövőjét. Az agáripari érdekek a második világháború óta alapvetően változtatták meg a mezőgazdaságot, a kemizált és gépesített folyamatok a környezetre és az emberiségre egyaránt igen károsan hatnak. A profit felülír minden észérvet, és ahogy arra Dufumier könyve is rávilágít, kizárólag az egyéni felelősség az, ami mikro-szinten ugyan, de némi változást idézhet elő. A valóság sokkal rémisztőbb, mint gondolnánk, Dufumier épp ezért nem is patikamérlegen adagolja a tényeket. Nem elég, hogy a fogyasztásra szánt ételek és italok már nem csak, hogy nem biztosítják a szervezetünk megfelelő működéséhez szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat és antioxidánsokat, de számos megbetegedésért is felelősek. A különféle gombaölő szerek, gyom- és rovarirtók károsítják a hormonháztartást, de a tojásban, tejben, halban, húsban, gyümölcsben és zöldségekben fellelhető nehézfémek és más, többé-kevésbé tiltott vegyi anyagok is lassan mérgezik szervezetünket. A fogyasztók mellett a gazdák is folyamatos veszélynek vannak kitéve: sokan szenvednek rákban, szív- és érrendszeri, illetve degeneratív betegségekben, de Dufumier könyvének egyik legmegdöbbentőbb adata, hogy Franciaországban kétnaponta követ el egy gazda öngyilkosságot. A szintetikus műtrágyák, hormonok, adalékanyagok használta miatt állatfajok tűnnek el, többek között a földigiliszták száma csökken rohamosan, ami azért is probléma, mert nélkülük csökken a talaj termékenysége, illetve alacsonyabb lesz a növények terméshozama is.
Dufumier ismét felhívja a figyelmet arra, hogy világviszonylatban 1,3 milliárd tonna élelmiszert pazarolunk el, amely az össztermelés egyharmadának felel meg, miközben a Földön legalább 800 millióan – az UNICEF szerint 870 millióan – éheznek. Az ételpazarlás kapcsán a szakember a bioüzemanyagok használatát tartja a legkárosabbnak: etanolt és biodízelt kukoricából, cukorból és növényi olajból állítanak el ő ahelyett, hogy ezek az élelmiszerek a legelesettebbekhez jutnának el. Azonban még ennél is nagyobb gond, hogy egy liter bioüzemanyag elő állításához egy liter kőolajra van szükség. Ennek fényében kérdés: valóban megéri környezetkímélő termékeket előállítani?

Dufumier mégsem látja olyan sötéten a jövőt: véleménye szerint a civil társadalom növekvő fogyasztói tudatossága, a környezetvédelmi egyesületek erősödő szerepe, a permakultúra esélyt biztosíthat a bolygó megóvására és egy egészségesebb életre, de ehhez a kevesebb hús, a több helyi termék, a szezonális zöldség és gyümölcs fogyasztásának mihamarabb normává kell válnia.