Engem elismeréssel elsősorban azok a megjelenések töltenek el, ahol a Petőfi-szövegeket nem takarják ki az intézmények/intézményesülő emberek/szervek/egyebek. Ahogy az ebben a sorozatban már egyszer idekevert másik (örök)kamasz zseni és Sándor, Weöres válaszolta egy Petőfi aktualitására vonatkozó kérdésre: „…mint gyermekkoromban – bár más előjellel – ma megint vitamindús tápszert főznek belőle ahelyett, hogy meghagynák természetes édességnek és borzongató keserűségnek.”

Ezt a végtelenül pontos megállapítást Király Levente idézi a Petőfi megmondja címmel megjelent kötet szerkesztői előszavában, felütésként. És minden olvasó szerencséjére, magára nézve is kötelezőnek fogadja el. A „megmondja” egyébként egy sorozat: a Corvina kiadó 2017-ben Ady prózai szövegeinek válogatásával kezdte, hogy aztán Hofi Géza, Bibó István, Ferenc pápa és Karinthy (micsoda hatosfogat!) után idén Petőfi prózai írásaiból adjon bő és jól szerkesztett válogatást. A köteteket minden esetben csak és kizárólag az idézett szerző szövegei töltik meg, az írásokhoz azonban részletes, informatív jegyzetanyag társul, és a költő, szerkesztő Király Levente szerényen előszóként aposztrofált tanulmányértékű kisesszéi, amelyek bevezetnek a szövegek olvasásába.

Nagygéci Kovács József recenzióját itt olvashatja el: https://shorturl.at/fhmv1//