A IX. század vége óta, amikor a magyarok letelepedtek a Kárpát-medencében, nem egyszer megváltozott az ország államformája, fővárosa, lakóinak összetétele, sőt maga az elhelyezkedése és a mérete is. A mindenkori Magyarország művészetét azonban jobbára ugyanazokkal a stílustörténeti fogalmakkal írhatjuk le, mint amelyeket a nyugat-európai művészet történetéből jól ismerünk. Az újdonságok többnyire uralkodói, egyházi kezdeményezésre jelentek meg az országban, minden korszakban találunk azonban valamilyen egyedi jelenséget, mint például a középkori falképek Szent László-legenda-ábrázolásai, az egész reneszánszon végigvonuló Mátyás-szimbolika, vagy a barokk vidéki rezidenciák egyik változata, a Grassalkovich Antal gödöllői kastélyáról elnevezett Grassalkovich-típus. A XIX. században itthon is megerősödött a nemzeti kultúra iránti igény, s hamarosan soha nem látott művészeti fellendülés következett, a XX. század első felében pedig már a világ élvonalába tartozó alkotások születtek, főként a fotó- a plakát-, illetve az iparművészet területén. 1948-tól speciális helyzetet eredményezett, hogy a művészek nagy része a tiltott vagy a tűrt kategóriába szorult, és munkáit csupán félhivatalos kiállítóhelyeken mutathatta be, egészen a rendszerváltás bekövetkeztéig. A kötet öt neves művészettörténész szerzője - Bellák Gábor és Mikó Árpád (Magyar Nemzeti Galéria), Jernyei Kiss János (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Keserü Katalin (ELTE), valamint Szakács Béla Zsolt (PPKE és CEU) - nehéz feladatra vállalkozott. Több mint tizenegy évszázad művészetének történetét adják közre egyetlen kötetben, a festészet és a szobrászat mellett az építészet, a fotográfia, az iparművészet, illetve a XX. században a helyébe lépő design meghatározó áramlatait is figyelemmel kísérve.

400 oldal

10000 Ft

384 oldal

7000 Ft

A XX. század hajnalán gyökeresen megváltozik a művész - különösen az avantgárd művész - szerepe. Feladata immár nem a valóság ,,megszépítése", hanem az, hogy kíméletlenül leleplezze és kigúnyolja a társadalom képmutatását. A múlttal való szakítás jegyében a század első felében jó néhány csoport és kiáltvány születik egymással párhuzamosan: kivétel nélkül az új kirobbanó erejű akarása hatja át őket. A legfontosabb stílusirányzatok (expresszionizmus, kubizmus, futurizmus, absztrakt művészet, dadaizmus, szürrealizmus) mind-mind a maguk sajátos hangján, sokszínűen átalakítják a művészet arculatát. Olyan alkotók (Kandinszkij, Matisse, Boccioni, Marinetti, Picasso, Braque, Léger, Mondrian, De Chirico, Carra, Miró, Magritte, Dalí és mások) tevékenykednek ebben az időszakban, akik - életművük máig tartó hatásával - meghatározó alakjaivá válnak a XX. századi kultúrának.

408 oldal

7000 Ft

A kötet a gótikus művészettel foglalkozik, megszületésétől (amely Franciaországhoz köthető) kibontakozásáig és Európa-szerte való elterjedéséig. A könyv bemutatja a legnevezetesebb, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban található építészeti emlékeket (katedrálisokat, templomokat, világi épületeket). Emellett szemléletes képet kapunk a XII-XIV. század festészetéről, szobrászatáról és iparművészetéről, valamint a kor fontosabb művészeinek gazdag életpályájáról is.

432 oldal

7000 Ft

A korai reneszánsz művészetét bemutató kötet az 1400-es évekbe, azaz a XV. századba kalauzolja az olvasót, elénk tárva az építészet, festészet, szobrászat és iparművészet legjellegzetesebb alkotásait. Gyökeresen új születik meg ebben az időszakban a művészetben, és az ember lesz a mérce, ő kerül az ábrázolás középpontjába. A kitekintés felöleli az európai udvarok művészetét, a nemzetközi gótikának nevezett stílusirányzatot, az itáliai városállamokban kibontakozó, az ókori kultúra felfedezésén alapuló ún. quattrocentót - amelyet olyan mesterek neve fémjelez, mint Brunelleschi, Donatello, Masaccio vagy Leonardo -, de szó esik a németalföldi festészet fénykoráról is, köztük olyan alkotókról, mint Jan van Eyck vagy Rogier van der Weyden. Részletesebben esik szó a korszak néhány főművéről, így többek között Alberti néhány épületéről, Donatello szobrairól vagy Botticelli és Leonardo festményeiről.

432 oldal

7000 Ft

Jelen kötet az ókeresztény művészettől a román korig terjedő, mintegy 1200 év művészetével foglalkozik. Először azt vizsgálja, miként bontakozott ki a katakombák mélyében a keresztények művészete, majd a bizánci kor legjelesebb V–VI. századi emlékeivel ismerkedhetünk meg, majd rövid kitérő következik a kopt – a keresztény vallású egyiptomi – művészetre. A következő fejezet a kora középkori udvari és kolostori művészetet tárgyalja, kitérve a longobárdok, a Merovingok és a vizigótok kultúrájára, az írországi kolostorokban kibontakozó tevékenységre (miniatúrák), az úgynevezett karoling reneszánsz időszakára, az Ottó-korra és az itáliai festészet kialakulására. Ezután szemléletes képet kaphatunk a román stílus európai elterjedéséről. Az utolsó fejezet a XI–XIII. századi itáliai festészet legfontosabb emlékeit tárja elénk.

432 oldal

6000 Ft

A XIX. század derekán feltalálják a fényképezést. A festők végre magát a valóságot figyelhetik meg, de nem azért, hogy másolják, hanem hogy értelmezzék. Falatozás a szabadban, lóverseny, táncosnők – az impresszionisták (Manet, Monet, Degas, Renoir stb.) festményei a kor társadalmának eleven, friss és szokatlan képét közvetítik számunkra. Eközben Cézanne a látványt alkotó geometriai struktúrákat kutatja, Párizsban megépül az Eiffel-torony, New Yorkban magasba szöknek az első felhőkarcolók, a csillogó városi élet pedig az art nouveau kifinomult stílusában találja meg kifejezési eszközét. Csakhogy a belle époque ragyogó fényei mögött újraélednek a belső kínok, az egzisztenciálisan rossz közérzet: ennek szószólói Vincent van Gogh és Paul Gauguin, a nabis mozgalom festői és Henri Rousseau, a vámos. Aligha véletlen, hogy a század utolsó pillanatait Munch Sikolya hatja át és szaggatja darabjaira.

384 oldal

6000 Ft

384 oldal

6000 Ft

360 oldal

6000 Ft

A római művészet kialakulásának előfeltételeit az
etruszkok és az Itália területén élő, már erőteljesen
hellenizált görögök alapozták meg. Mielőtt saját
művészeti alkotásokat hoztak volna létre, a rómaiak a
közeli Hellászból szereztek be szobrokat és kézműves-
termékeket, sőt tőlük kölcsönözték az alkalmazott
oszloprendeket mint építészeti jellegzetességeket is.
Rövid időn belül azonban egészen sajátos felfogásban
kezdték el értelmezni az átvett mintákat, jócskán
eltértek tőlük, s egyedi igényeik szerint –
elsősorban a praktikuság jegyében - átformálták őket.
A képzőművészetben az egyértelműség és a valósághűség
kapott hangsúlyt: a Pompeiiben fennmaradt
falfestmények, az egyiptomi Fajjúm-oázisban előkerült
arcképek, a rengeteg ránk maradt szobor, dombormű,
történeti eseményt elbeszélő oszlop (például Traianus
oszlopa) kivétel nélkül arról adnak tanúbizonyságot,
miként jelenthette az ókori rómaiak számára az ember
és a természet a megörökíteni kívánt örök szépség
ihletforrását.

360 oldal

6000 Ft